Domokos Gábor nehezen oldódó, figyelmes, ironikus alkat. Ez utóbbi tulajdonsága öniróniával párosul, ami írásait is áthatja, sajátos fénytörést adva elbeszéléseinek. Kitalált egy hiteles, hétköznapi figurát, Hajnalit, akinek történeteit egy időben nyomon követhettük az Új Ember hasábjain. A főhősben mindnyájan magunkra ismerhetünk, gondolatai nagyon is ismerősek, így azonosulni tudunk vele, s megértjük, miért menekül szívesen képzelete világába, amely azonban nem védi meg a kisebb-nagyobb horzsolásoktól, kellemetlenségektől. Életében nincsenek nagy tragédiák, napi bosszúságok érik, amelyeken egy sörrel, legyintéssel teszi túl magát. Hajnali alakja rokonszenvet kelt, s a történetét figyelőben feltámad az együttérző remény: hátha egyszer neki is sikerül.
(Rónay László)